ismerős valahonnan

Ez a szám akkor is felkerülne, ha valaki egy vécépumpán adná elő, méghozzá azért, mert Stephin Merritt a létező legjobb dalszövegíró a világon. "Sober, life is a prison/Shitfaced it is a blessing/Sober, nobody wants you/Shitfaced, they're all undressing", így indul a…

Jó sokat gondolkodtam rajta, hogy a The Chap idei, sorban harmadik, Mega Breakfast című albumáról melyik dalt válasszam ki, mert körülbelül annak a lemeznek a fele ideillene. A párhuzamosan négy személyről szóló Carlos Walter Wendy Stanley, a rendes angol prolirock szükségességét…

Az allmusic.com vicceskedett a tavalyi Sound of Silver kritikájában, hogy ha James Murphy olyan jó dalokat ír, mint az All My Friends vagy a Someone Great, akkor nemsokára Pixar filmekhez fog betétdalokat szerezni. Az idei termés alapján ez azért elég messze van még: a 21 egy tipikusan a…

Max Tundra (polgári nevén Ben Jacobs) új albumán, a Parallax Error Beheads You-n a legtöbb szám olyan, mintha egyszerre tíz dalon tekernél át tizenhatszoros sebességgel. Apró részletek és zörejfoszlányok (amik nagyrészt nem is hangszerekből származnak) húznak el fénysebességgel,…

A Vivian Girls ugyanannyira kapott hideget-meleget idén, mint a Vampire Weekend. Míg az utóbbit azért cseszték le, amiért lenyúlja Paul Simon Gracelandjét és a Kuti család egész diszkográfiáját, és úgy adja el, mintha az elit egyetemük csak úgy spontán termelne ki ilyesmit, a…

Óh, Adriano, te tüzes kan és zenei géniusz! Hogy vagy képes egy párkapcsolat két résztvevőjét két külön képességeddel elkábítani? Míg az asszony otthon álmodozó tekintettel nézi, ahogy az Azzurro közben csibészen mosolyogsz meg unottan vonogatod a szemöldököd, én meg…

Öhh. Öhh. Öh-öh. Ennyiből áll az igazi erénye az Uh-nak, a Fujiya & Miyagi-tól elvárt, krautrock-inspirálta pihepuha rock mellett. A Lightbulbs albumon semmi olyan nem volt, amitől gépies mozdulatokkal összeütöttem volna a sarkam a levegőben, főleg miután az előző albumuk, a…

Első hallásra az Emergency Street olyan, mint bármelyik funkosabb poszt-punk szám, mint mondjuk egy kevésbé energikus Hot Hot Heat szám a kétezres évek elejéről. Aztán a gitárriffek mögött, a szintihangok meg a robotdobok és tapsok mögött többedszeri meghallgatásra felsejlenek az…

Vannak alkalmak, amikor meg kell hajolnom olyan dolgok előtt, amiket nem bírok elviselni. A Quimby 2005-ös Kilégzéséről átemelt, népzenei körítést kapott Most múlik pontosan ilyen. Egy porcikám sem bírja a népzenét, a hegedűt, a csujjogatást és Kiss Tibor pálinkagőzös,…

A Shut The Club Down egyáltalán nem a szó szoros értelmében legösszetettebb szám Girl Talk (azaz Greg Gillis) még mindig ingyen letölthető albumán, legalábbis a wikipédia cikk szerint, de egyértelműen az egyik legjobban működő. Girl Talkkal amúgy könnyű harcra kelni és még…

Sajnáltam a CSS-t, mert a Donkey-n egyáltalán nem úgy tűntek, mintha élveznék azt, amit csinálnak. A bemutatkozó albumuk vicces volt, táncolható és gátlástalan, de a második már fásult, megfáradt és klisés lett, mintha a brazil dancepunkot inkább valami ártalmatlan…

Én sem tudom, mit vártam, amikor elkezdtem hallgatni a Kényelmetlen lemezt. A metálhoz amúgy is hülye viszony fűz, de akárki írt az IHM új lemezéről, kötelezően megemlítette, hogy ez nem csak metál, hanem besorolhatatlan metál. És mivel az elektronika mellett ez a nagy műfaj az,…

Rendhagyás következik. Úgy döntöttem, hogy önkényesen összeállítom 2008 negyven legjobb dalának listáját. Aztán a döntés után meg is tettem. És ha minden igaz, külön posztokban, egyenként, karácsonyig megpróbálom letudni. Mivel szentestéig már nem negyven nap van hátra,…

Elég nyilvánvaló, hogy szeretem a Boat Clubot. Nem csoda, a mai napig az egyik legjobb dolog, amit az utóbbi években hallottam, verem is a fejem a falba, hogy miért nem tavaly hallgattam meg úgy istenigazából, akkor lett volna plusz egy évnyi Boat Club-rajongásom. Most, hogy lement egy…