Jó sokat gondolkodtam rajta, hogy a The Chap idei, sorban harmadik, Mega Breakfast című albumáról melyik dalt válasszam ki, mert körülbelül annak a lemeznek a fele ideillene. A párhuzamosan négy személyről szóló Carlos Walter Wendy Stanley, a rendes angol prolirock szükségességét hirdető Proper Rock, a melankolikus és szívfacsaró albumzáró I Saw Them is ott volt a potenciális listán, de mégis az Ethnic Instrumentet választottam, mert ez a legviccesebb. Semmi másból nem áll a szám, mint hülyét csinálnak abból a kultúrsznob közösségből, amit én is mélységesen megvetek, Keith Duncan csak elejt bizonyos szóösszetételeket, amik hívószavak ezeknél az embereknél ("Súp súp, egyiptológia/Iráni filmművészet, túp túp."), hogy aztán a számcím elhangzása (etnikai hangszer) után felrobbanjon az egész és betörjön egy mélyre torzított hang ("Bambusz csomagok, súúúúp!"). Közben persze az egész úgy hangzik, mintha a Hot Chip kicsit többet csellózna. Zseniális.
