Max Tundra (polgári nevén Ben Jacobs) új albumán, a Parallax Error Beheads You-n a legtöbb szám olyan, mintha egyszerre tíz dalon tekernél át tizenhatszoros sebességgel. Apró részletek és zörejfoszlányok (amik nagyrészt nem is hangszerekből származnak) húznak el fénysebességgel, de mégis kialakul az egészből egy egységeg popdal, amit lehet dúdolni, és - mint ahogy az OFF fesztiválon én is átéltem - úgy lehet táncolni rá, mint az istennyila, annak ellenére, hogy Tundra koncertje hajnali fél háromkor kezdődött. De őrületes volt.
Jacobs egyik interjújában elmondta, hogy egy csomó kiadónál házalt az első anyagával, és mindenhonnan kidobták, mert túl sok volt bennük az ötlet, és hogy ez mekkora idióta kifogás. Igaza is van, az Orphanedben például nem tudom megmondani, hogy mennyiféle hangot hallunk, de még nagyjából sem merek tippelni. Negyvenet? Négyszázat? Ezret? Sokadszori hallgatásra már hallatszanak a mikroméretű vokálok, a zacskócsörgések (?) és a különféle antik konzolok puttyogásai. És Jacobs az egészet egy rohadt Amigán rakta össze! Mi lesz, ha kap egyszer egy Mac-et?
