Sajnáltam a CSS-t, mert a Donkey-n egyáltalán nem úgy tűntek, mintha élveznék azt, amit csinálnak. A bemutatkozó albumuk vicces volt, táncolható és gátlástalan, de a második már fásult, megfáradt és klisés lett, mintha a brazil dancepunkot inkább valami ártalmatlan slágerrádióra kellett volna áramvonalasítaniuk. Nagy hiba volt, főleg miután az első album olyan indie slágereket termelt ki, mint az Alala, a Music Is My Hot Hot Sex vagy Let's Make Love And Listen To Death From Above, a Donkey-nál pedig mi is lett volna ez? A Move? A Left Behind? Vagy az erősen Smashing Pumpkins-es Rat Is Dead? Sajnos egyik sem, mert mindegyik olyan enervált volt, mint egy sarkköri pénisz.
De ha már sikerült belenyugodni a lemez viszonylagos semmilyenségébe, ott volt a legvégén egy apró csoda: az Air Painter ugyan nem volt hedonista, de érzelmes volt, elvágyódós és (hah!) szerelmes. Egy igazán szép és reménykeltő szám azoktól, akik az előző albumukon mindenféle lyukakba akartak nyúlkálni a koszos ujjaikkal. Nagyon sanszos, hogy a CSS már nem fogja megérni a következő évtizedet, és úgy fogunk emlékezni rájuk, mint a exportált dancepunk legjobb példáira, de a Donkey-ról azért ne felejtsük el az Air Paintert.
