Én sem tudom, mit vártam, amikor elkezdtem hallgatni a Kényelmetlen lemezt. A metálhoz amúgy is hülye viszony fűz, de akárki írt az IHM új lemezéről, kötelezően megemlítette, hogy ez nem csak metál, hanem besorolhatatlan metál. És mivel az elektronika mellett ez a nagy műfaj az, ahol a rajongók a végletekig tudják porciózni a zsánereket, már hajtott is a kíváncsiság.
Az album olyan, amilyen, a metált még mindig nem vagyok képes egészen elviselni, de jó hallani, hogy vannak, akik mindenféle faszság nélkül képesek kreatív és ihletett számokat írni (az ÉS például ilyen). A Jósolni bélből - a zenekar saját állítása szerint is - egy popdal, méghozzá talán a legjobb amit idén magyar előadótól hallottam. Legalábbis az első négy percig, a két perc keménykedés utána már kicsit feszengős. De mennyi magyar poprockmetálszámról tudjuk elmondani, hogy klasszikus rockriffel és szintialappal indul, libabőröztető vonósbetétet kap az első refrénhez és egy metálfreakouttal végződik, és összeségében véve egyáltalán nem ciki? Ráadásul meg vagyok győződve, hogy az "Ugyanoda tartunk/ahol ez a tartás már nem elég" kuplé az euró bevezetéséről szól.
