Sok koncertről maradtam le idén, de talán a legjobban a Growingot bánom. De nem idő-, vagy pénzhiány miatt nem mentem májusban a Vörös Yukba, hanem mert egész egyszerűen nem ismertem őket. Aztán amikor idén kijött az All The Way lemezük, mindenki hangoztatta, hogy ez már-már hallgatóbarát album, meg visszavettek a zajból és már majdnem ambient, és mivel különösen kalandos kedvemben voltam, meg is hallgattam. És nem csalódtam, negyven percnyi alaktalan hullámzás az egész, monoton, de mégis változik mindig, olyan, mint Brian Eno ambientlemezei Adlib-hangkártyákon előadva, felváltva nyugtató és nyugtalanító az egész, na. Hasonló trensz-zene, mint amivel a svéd technóisten Field befutott tavaly, csak olyan, mintha ipari gépekkel és nem szoftverekkel varázsolták volna elő. Az Innit róla pedig messze, messze a leghatásosabb.
