Aki nem ismerné, annak itt a videó, aki meg ismeri, azt tudja, hogy van a végén egy rész, amikor James Murphy csak sorolja és sorolja az underground és kevésbé undergound előadókat és együtteseket a 10cctől a Yazig. Mindenféle netes fórumokon elkezdtem lelesni, hogy mégis kikről van szó, és a Normal megütötte nagyon a fülem. Usgyi az allmusic.com-ra, ahol már többet is lehetett olvasni róla.
A Normal nem más, mint Daniel Miller, a későbbi Mute Records megalapítója, aki 1978-ban kidobta az egyetlen anyagát, a T.V.O.D./Warm Leatherette EP-t, és már ezzel a két számmal is nagyon nagy hatással volt a kortárs elektronikus és punk zenére. A Warm Leatherette-et feldolgozta már Grace Jones (a magyar wikipedia például jegyzi a Warm Leatherette-et Grace Jones albumként jegyzi), a Duran Duran, sőt, még a zajos szintik sámánja, Trent Reznor is a Bauhausos Peter Murphy-vel együtt.
Ha meghallgatjátok, nem is annyira kétséges, hogy miért akkora a rajongás. Olyan, mintha a Suicide-ot hallgatnánk, de Alex Vega velőtrázó sikolyai helyett csak fahangon mormognának benne, közben meg az őskori szintik prüttyögnek meg sivítanak. A hangzás nagyon idejemúlt, még a nagy szinti-revival közepén is, de nagyon megkapó hangulata van az egésznek. A Warm Leatherette ugyanis J. G. Ballard regénye, a Karambol alapján készült ("A kézifék átdöfi a combod/Gyorsan, szeretkezzünk!"), a T.V.O.D. meg olyan, mintha Cronenberg későbbi filmjének, a Videodrome-nak lenne a kísérőzenéje ("Nem kell a tévé/csak dugd az antennát a bőröd alá!"). Szóval akkor hadd legyek pofátlanul populista: a Normal korai szintipop Cronenberg-geekeknek.
A két szám, azaz a teljes életmű letölthető itt:
