Ugye van az LCD Soundsystem legfontosabb száma, a Losing My Edge. Na, nekem kábé az a szám, plusz még Hornby High Fidelity-je (no meg a szélessávú internet) vitt arra, hogy elkezdjek mindenféle számomra obskurus zenéket vadászni. De főleg a Losing My Edge.
Aki nem ismerné, annak itt a videó, aki meg ismeri, azt tudja, hogy van a végén egy rész, amikor James Murphy csak sorolja és sorolja az underground és kevésbé undergound előadókat és együtteseket a 10cctől a Yazig. Mindenféle netes fórumokon elkezdtem lelesni, hogy mégis kikről van szó, és a Normal megütötte nagyon a fülem. Usgyi az allmusic.com-ra, ahol már többet is lehetett olvasni róla.
A Normal nem más, mint Daniel Miller, a későbbi Mute Records megalapítója, aki 1978-ban kidobta az egyetlen anyagát, a T.V.O.D./Warm Leatherette EP-t, és már ezzel a két számmal is nagyon nagy hatással volt a kortárs elektronikus és punk zenére. A Warm Leatherette-et feldolgozta már Grace Jones (a magyar wikipedia például jegyzi a Warm Leatherette-et Grace Jones albumként jegyzi), a Duran Duran, sőt, még a zajos szintik sámánja, Trent Reznor is a Bauhausos Peter Murphy-vel együtt.
Ha meghallgatjátok, nem is annyira kétséges, hogy miért akkora a rajongás. Olyan, mintha a Suicide-ot hallgatnánk, de Alex Vega velőtrázó sikolyai helyett csak fahangon mormognának benne, közben meg az őskori szintik prüttyögnek meg sivítanak. A hangzás nagyon idejemúlt, még a nagy szinti-revival közepén is, de nagyon megkapó hangulata van az egésznek. A Warm Leatherette ugyanis J. G. Ballard regénye, a Karambol alapján készült ("A kézifék átdöfi a combod/Gyorsan, szeretkezzünk!"), a T.V.O.D. meg olyan, mintha Cronenberg későbbi filmjének, a Videodrome-nak lenne a kísérőzenéje ("Nem kell a tévé/csak dugd az antennát a bőröd alá!"). Szóval akkor hadd legyek pofátlanul populista: a Normal korai szintipop Cronenberg-geekeknek.
A két szám, azaz a teljes életmű letölthető itt:
Retroradar: The Normal
2008.05.14. 19:59 bakfitty
2 komment
Címkék: mp3 zene szintipop cronenberg retroradar the normal warm leatherette tvod ballard
A bejegyzés trackback címe:
https://ismerosvalahonnan.blog.hu/api/trackback/id/tr79468934
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gurkaserpa 2008.06.04. 19:53:19
nálam tegnap jött el a nagy pillanat, este én is elkezdtem levadászni ezeket a zenéket, de bazmeg annyira idegesít a tudat, hogy nekem mennyi energia és idő befektetése kellett ahhoz, hogy mondjuk egyáltalán a Talking Headshez is eljussak. mármint nálunk ugye a poptörténelem kezelése olyan, amilyen és már az, hogy az alapvetésekkel megismerkedjek komoly teljesítmény, nem beszélve arról, hogy mondjuk a Lovetól ne csak a Forever Changest, a Neutral Milk Hoteltől meg ne csak az Aeroplanet ismerjem. Az ilyen teljesen obskúrus NY-i post disco izék meg aztán tényleg. áhh. ez a zenebuziság túl sok feszültséggel jár :D
bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2008.06.04. 20:00:35
áh, én egy csomó téren annyira béna vagyok, hogy hihetetlen, inkább azután megyek ami tényleg érdekel. nem vagyok kurva büszke rá, de egy rolling stones albumot sem hallottam, pink floydot módjával, a beatles sem nagyon érdekel, velvet underground alig, és még rengeteg más dolog van, amit legalább egyszer illene meghallgatnom, de mindig van valami más, ami új, meg obskurus. itt figyel a gépemen patti smith, violent femmes, police, stevie wonder, my bloody valentine, roxy music, pedig nyilván nem lenne nagy megerőltetés egyszer végigfutni rajtuk, de amint befut egy csodás svéd elektropop album hagyom az egészet a francba.
de legalább a normallal könnyű, van az a két szám és szevasz. :D
de legalább a normallal könnyű, van az a két szám és szevasz. :D