Őszintén szólva azért nem írtam semmit, mert hétfőn kiugrottam a bécsi Datarock koncertre, és egy ideig semmi mást nem hallgattam, csak az albumukat meg az egyik EPjüket folyamatosan. A koncert beszarás volt, jellemző mondjuk az osztrák közönségre, hogy a Flex kábé harmadházas volt, és négyen voltunk magyarok az egyetlenek, akik táncolni voltak hajlandóak. Persze hogy hogyan nem lehet Datarockra őrjöngeni azt nem tudom, én görcsösre ugráltam magam. Hálistennek őket nem zavarta, hogy az osztrák közönségnek karót dugtak a seggébe, és úgy nyomták végig, mintha nem csak négy őrült ropná. Miután levonultak, kimentek a merchandise pulthoz pólót meg napszemüveget árulni, nekünk ingyen adtak egy posztert, dedikálta mindegyik, eldumáltunk a billentyűssel meg az énekessel is, nagyon jó fejek voltak ők is, éshát kábé ennyi, vissza kellett cammogni az autóhoz, és ahelyett hogy az egyik legjobb norvég együttessel és egy hordó sörrel töltöttük volna az estét, az autóúttal kellett szemezni.


A Datarock közben meg egyre durvábban utalgat a Talking Headsre. Mi a legnagyobb slágerük? Fa-Fa-Fa (ami a TH egyik legnagyobb sikerének, a Psycho Killer refrénje)! Mi volt a koncert egyik utolsó, amúgy új száma? True Stories (ami meg egy TH album címe)! Szerencsétlen bandának csak az a baja, hogy az istennek sem tud befutni. Hiába választották a MySpace főoldalára, mint Artist Of The Week (vagy valami ilyesmi, nincsen accountom), és hiába szerepel ez a számuk az egyik Coca-Cola reklámban (sajnos nem találtam videót, nem tudom miért nem akarják, hogy online nézegessem a reklámiaikat), még mindig 100 morózus bécsi kölök előtt kell bizonyítaniuk.


A Talking Headsről most nem kezdek értekezésbe. Aki még nem hallotta a Remain In Light albumot, az mondjuk csapjon le erre a torrentre rögtön, és örüljön az új kedvenc együttesének.