Maurice Fulton, amellett, hogy van vagy huszonöt álneve, az elektronikus zene egyik leginvenciózusabb producere már vagy 10 éve. Lehet, hogy több is, kicsit nehéz követni a munkásságát. De a lényeg, hogy ő állt az olyan fenomenális produkciók mögött, mint a két Mu album vagy Kathy Diamond lemeze, az egyedi hangzás a kéznyoma lett (olyan, mintha Timbaland nem Commodore64-buzi lenne, hanem brazil popzenéé, de egy tatu megcsócsálta volna a szalagjait), de a Syclops - ami állítólag három finn jazz-zenészből áll - nagyon durván tömörítve hozza a Fulton-hangzás. Programozott dobok, felette pedig meggyötört szintetizátorfutamok harapnak egymás seggébe, vokálok azok nincsenek, mert minek, majd a dobszólók megoldják.
És a Syclops bemutatkozóalbuma, az I've Got My Eye On You (ha-ha) az elejétől a végéig könyörtelen, nem ismer kíméletet, viszont úgy vicces, hogy elvileg semmi humoros nincsen benne. Csak az egész, ahogy szól, olyan, mintha ilyen zene nem is létezhetne ezen a világon, annyira kifacsart és őrült az egész. De az olyan számokban, mint a Where's Jason's K, azért eléggé prominens a dallam és a ritmus, hogy ne acid jazz lemezként kelljen itt propagálnom.
