HTML

ismerős valahonnan

Meghallgatom, megszeretem, megírom, ti is meghallgatjátok, megszeretitek, de nem írjátok meg, mert az lenne milyen már.

Friss topikok

  • Faby: Tudtam, hogy ismerős valahonnan, most már a forrását is ismerem, köszönöm. De! A "megfolytotta" mi... (2019.06.27. 16:56) Spanyolviasz: Walk Like James (The Four Seasons + Bon Bon)
  • tkábeles: Ákos dalai nem csak dalszövegek,hanem versek is. Általában versírás közben az ember nem a betűkre ... (2010.05.22. 10:25) Eszperente messiás
  • SLACÓ: ...akárki volt, gyenge dolognak tartom a COHIBA szivarok gyűrűjének szín- és forma világát konvert... (2010.03.23. 22:00) Friss vér
  • Bögrecast: Datarock interjú, itt és most www.radiobogre.com/index.php/adasok/34-interju/227-datarock-interju (2009.05.29. 13:21) Fa-Fa-Fa Heads (Talking Heads + Datarock)
  • Bögrecast: Datarock interjú, itt és most www.radiobogre.com/index.php/adasok/34-interju/227-datarock-interju (2009.05.29. 13:20) Datarock 'n' roll (update)

Besztof2008 #28 - The Juan Maclean: The Simple Life

2008.12.01. 10:30 bakfitty

Juan Maclean a DFA kiadó megénekeletlen hőse. John McLean, a bizonyos körökben kultikusnak számító kísérleti rockzenekar, a Six Finger Satellite basszerosa az együttes karrierje végén egyre nagyobb szószba keveredett, bár szósz helyett talán egyszerűbb lett volna heroinfüggőséget mondani. McLean aztán lassan kilábalt belőle, és barátra talált James Murphy-ben, aki hangtechnikusként dolgozott a banda koncertjein (a hangosítási képességeiről kapta a kiadó a Death From Above nevet először), és később a DFA-nál, már The Juan Maclean álnévvel, a legjobban várt 12"-eket hozta ki. A By The Time I Get To Venus, a You can Have It Both Ways és az I Robot nagyon messze volt mindentől, amit a 6FS valaha készített: hűvös elektro-techno volt, minimális vokálokkal és pumpáló ütemekkel, de az éppen ilyesmi extázisra vágyakozó ezredfordulós táncközönségnek megfelelt.

 

Aztán a Juan Maclean első albuma kicsit tompított a durvuláson, és habár azon is voltak táncos számok, már inkább a puhább, hallgathatóbb elektronika dominált. Az album 2005-ben jelent meg, és McLean sem állt le a fejlődéssel, idén három dala/kislemeze jelent meg, amik már nem a korai korszakának érzéketlen gépzenéjét hozta, hanem 7-8 perces diszkóeposzok voltak, a DFA remixekhez hasonló ívekkel. A Happy House, Find a Way és a Simple Life közül nehéz választani, de az utóbbi a legjobb: Maclean ezen simán hozza azt a formát, amit egy igényes diszkóepigonnak 2008-ban hoznia kell, vegyíti az utóbbi évek tánczenéit és még engem is megtáncoltat néha. És nem mellesleg az övé a legjobban várt album számomra 2009-ben.

The Juan Maclean - The Simple Life

Szólj hozzá!

Címkék: mp3 zene juan maclean besztof2008

A bejegyzés trackback címe:

https://ismerosvalahonnan.blog.hu/api/trackback/id/tr29787441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása