De nagyon jó zenét csinál. Amikor megvettem a Richard D. James albumot, néha azt vettem észre, hogy hallgatom, közben meg a borítót bámulom. Mintha a kettő csak együtt működne. Egészen félelmetes. Azok a szemek, a borosta, a vigyor, a fülbevaló (?), közben a számaiban meg vegyülnek az agybaszó dobgép-programok, meg a gyerekdalokba való dallamok, vízalatti vonósok és fura brekegések.
Ez a borító olyan, mint a Vigo képe a Szellemírtók II-ben. Rohadt csúnya, de nem tudod levenni róla a szemed. Én is miközben ezt írom, néha visszagörgetek, és reménykedem, hogy nem kacsint vagy pislog, mint a Bocaccio '70-ben Anita Ekberg óriásplakátja, mert akkor kirohanok a világból, és nem állok meg a Szaturnuszig.
