Azért imádok olyan zenéket hallgatni, mint mondjuk a Hercules And Love Affair, mert ha tetszik, akkor elkezdhetek kutakodni a múltban, hogy mégis honnan jön ez az egész, milyen stílus is ez, stb. Amint már így május végén kineveztem a H&LA albumot az év legjobbjának (vannak még erős jelentkezők, Lykke Li például, vagy így meghallgatás nélkül Juan Maclean), elkezdtem utánanézni a chicagói house műfajnak. Egyrészt pisis voltam amikor ez az egész lezajlott, másrészt a vasfüggöny mögött voltam, harmadrészt a house mára már nagyon pejoratív lett, szóval ezek a dolgok annyira misztikusak számunkra, hogy érdemes utánaolvasni. Most találtam egy remek cikket a house kialakulásáról, ajánlom mindenkinek, itt olvasható.
Szóval a house is ilyen underground zenei mozgalom volt, de az olyan formációk, mint az Inner City vagy a Fingers, Inc. behozták a köztudatba, kiszabadult a chicagói raktárok és pinceklubok fülledt fojtásából, és korcsosult el valami eszméletlen módon a mai napra. A house, techno, neadjisten rave a nyolcvanas években a nyugati világban totálisan más konnotációval járt, mint ma.
Az Inner City például kicsit idejétmúlt, de teljesen hallgatható, slágeres zene, kellemes vokálokkal, nem túl agresszív dobgépekkel és igazi hangszerekkel a gépies püfölések alatt, ajánlom mindenkinek a Big Fun albumot.
Szóval nem szeretem. A Vogue-ban van egy sor, ami úgy kezdődik, hogy "turn around...", na, van egy pont olyan a feltöltött Inner City számban is.
