HTML

ismerős valahonnan

Meghallgatom, megszeretem, megírom, ti is meghallgatjátok, megszeretitek, de nem írjátok meg, mert az lenne milyen már.

Friss topikok

  • Faby: Tudtam, hogy ismerős valahonnan, most már a forrását is ismerem, köszönöm. De! A "megfolytotta" mi... (2019.06.27. 16:56) Spanyolviasz: Walk Like James (The Four Seasons + Bon Bon)
  • tkábeles: Ákos dalai nem csak dalszövegek,hanem versek is. Általában versírás közben az ember nem a betűkre ... (2010.05.22. 10:25) Eszperente messiás
  • SLACÓ: ...akárki volt, gyenge dolognak tartom a COHIBA szivarok gyűrűjének szín- és forma világát konvert... (2010.03.23. 22:00) Friss vér
  • Bögrecast: Datarock interjú, itt és most www.radiobogre.com/index.php/adasok/34-interju/227-datarock-interju (2009.05.29. 13:21) Fa-Fa-Fa Heads (Talking Heads + Datarock)
  • Bögrecast: Datarock interjú, itt és most www.radiobogre.com/index.php/adasok/34-interju/227-datarock-interju (2009.05.29. 13:20) Datarock 'n' roll (update)

Radar: Oh Astro

2008.03.18. 18:17 bakfitty

Avagy 1+1+1=1.

Nick Hornby írta az amúgy közepes 31 dal végén, hogy a legizgalmasabb zenei irányzat a punk óta, az a mash-up kultúra, amikor DJ-k vagy mindenféle potmétermágusok fognak legalább kettő dalt, egymáshoz igazítják őket, és eladják, mint valami tök újat. Hornby kritikusként sok sületlenséget összehordott már (úgy lehordta a Radiohead Kid A-ját, hogy csak úgy nyekkent), de itt tényleg megfogott valamit. Könyvében főleg a stílusindító Stooges/Salt N Pepa kavarcsot emlegette a Soulwaxtól és az egyik abszolút kedvenc számom, a Frontier Psychiatristet az Avalanchestől, de az egész vonulat nem állt meg, elég megnézni az utóbbi két év termését, komolyabb kiadók is adnak ki mashup albumokat, a gerilla webes akciókról nem is beszélve.

Mondjuk ha van szubjektív műfaj, az ez: a tavalyelőtti Girl Talk album, amit a kritika az egekbe dícsért, nekem csak tök idegesítő hangfoszlányokból állt, míg a tavalyi A-Trak mix (ez a DJ jelenleg Kanye West zenei felelőse), a Dirty South Dance úgy keverte össze az elektrót a déli rappel, hogy néha még mindig előkapom. (jó, nem csak pont azokat a műfajokat, de az volt a fő vonulat, annak ellenére, hogy megjelent rajta Gwen Stefanitól kezdve az LCD Soundsystemen át Giorgio Moroder is).



És itt van a relatíve ismeretlen Oh Astro, akiket talán nem is zenészeknek, hanem konceptuális művészeknek kellene hívni. A házaspár Jane Dowe és Hank Hofler eddigi két lemezét az Illegal Art kiadó adta ki, azok, akik Girl Talkot is istápolják. De vele ellentétben az Oh Astro nem poptörténeti kirakósjátékban utazik, hanem - ahogy azt elvileg kell - fognak két vagy három számot, és összeragasztják.



És úgy csinálják, hogy abszolút működik. A szám amit ide felpakoltam, pont olyan művészeket és számokat mixel össze, amiket szeretek: Fujiya & Miyagi + Hot Chip + öööö... Lionel Richie. Ebből jön ki a Hello Fuji Boy, ami elkapja az egész művelet posztmodernségét, hogy végülis minden ami hangzik az zene, és minden, ami zene, az másik zenével is jól áll. A Champions of Wonder című legutóbbi albumuk egyszerre utazik mashupokban, és saját kis naív elektroaltatókban, de az elejétől a végéig nagyon szórakoztató.

Szólj hozzá!

Címkék: mp3 zene hangminta mashup radar hot chip soulwax lionel richie oh astro girl talk fuyija&miyagi hello fuji boy nick hornby avalanches

A bejegyzés trackback címe:

https://ismerosvalahonnan.blog.hu/api/trackback/id/tr60386475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása