Amit itt most látunk az Giampiero Scalamogna egyszemélyes diszkóprojektje, a Gepy & Gepy, és karrierjének egyetlen LP borítója, a Body to Body eleje. A zenébe nem akarok belemenni, mert csak egy-két kósza kislemezt és pár remixet ismerek tőle (mármint más emberek remixeit és re-editjeit az ő számaiból), de ez a borító fenomenális. A diszkókorszak borítóiból százat, ezret lehet találni, ami próbálja megfogni valahogy azt a tömény hedonizmust a hetvenes évek végén, de ebből a képből egyszerűen árad a kokain. Ez az az idő, amikor csúnya, kövés és szőrös olasz embereket három meztelen csaj vett körül a jacuzziban, és senkit nem érdekelt. A Body to Body borítója nem azért jó, mert jó a beállítás, mert ironikus vagy mert elképesztő poén lesz belőle, ha kihajtogatod, hanem azért, mert pontosan megadja azt a mítoszt, amiért egyesek - például én is - szívesen fordulnak vissza a diszkóhoz: hogy kurva jól érezzük magunkat. És nem kell gangstának lenni, hogy csajok simogassanak a kádban, ha elég jó zenét csinálsz, jönnek ők maguktól.
Gepy & Gepy, tiéd a világ egyik legfaszább lemezborítója.
ui #1: mielőtt valaki félreértené, nem a mérhetetlen hímsovinizmusom, és vágyam hogy meztelen melleket nézegessek diktálta, hogy ezt a borítót válasszam. Csöcsökkel tele az internet, és nyilván olyan kép is van sok, ahol szörős emberekhez dörgölőznek, de képzeljük el, ahogy belépünk Media Marktba, és ez fogad a House/Dance szekció kiemeltjeként.
ui #2: ez a poszt nem jöhetett volna létre, ha nem létezik az American Athlete, az egyik kedvenc blogom a világon, ahova egy lelkes DJ srác pakolja fel az új szerzeményeit. A DJ-t itt nem a Náksi & Brunner értelemben kell venni, hanem inkább egy olyan lemezbuzi, aki megőrül ha valami ritka diszkóbakelitet talál valami eldugott spanyol boltban, és nem átallja ezt velünk meg is osztani. Sajnos már a régebben feltöltött Gepy & Gepy számok nem elérhetők, de nemsokára felteszek én egy egészen friss re-editet.
