A James White & The Blacks nem más, mint a James Chance & The Contortions kicsit diszkóorientáltabb verziója. Húha, mi? Szóval a hetvenes évek végén, a klasszikus diszkókorszak csúcsán New York Cityben elindult párhuzamosan egy sokkal durvább és kaotikusabb tánczenei vonulat, a rövidéletű No Wave. Kalandorok nyugodtan szemezgessenek a sodor bandáiból, én magamnak inkább meghagyom a megelőző diszkót (Giorgio Moroder rulez!) és a no wave-et követő punkfunkot (Talking Heads, Liquid Liquid, The Slits, Pigbag, stb.).


Itt igazából nem is egy bandát ajánlanék, hanem csak egy számot. A Contort Yourself dal August Darnell remixe (AD ugyancsak egy korabeli no wave együttes, a Kid Creole & The Coconuts tagja) mostanában két, egy bizonyos körben elég nagy publicitást kapott válogatáson jelent meg: egyszer a Downtown 81 (vagy más néven New York Beat Movie) című filmhez újrakiadott zenén, másodjára pedig a külön erre a korszakra specializálódó Strut kiadó terjedelmes című Disco Not Disco: Post Punk, Electro and Leftfield Disco Classics 1974-1986 lemezén. Ordas zenebuziként mindként lemezt elkezdtem hallgatni, az első kicsit vad volt a diszkóritmusokhoz szokott természetemnek, de a második már eltalálta azt, amit elvártam. És vitathatatlanul a legjobb szám mindkettőn a Contort Yourself remix. Lassan harminc éves dal, de benne van minden, amiért a kritikusok az utóbbi években teljesen megvesznek, tökéletesen megelőlegzi a House Of Jealous Lovers-szel újra lendületet kapó dancepunk vonulatot, és kurvajól lehet rá táncolni. Tessék meghallgatni.

Reklám helye: a Strut-féle válogatás megrendelhető a www.neonmusic.hu oldalán, már csak emiatt a szám miatt is megéri, és még tele van finomságokkal. Potom 3590 forint.