Angelo Badalamentire már mindenféle médiában ezermillió karaktert lőttek el, ezért nem fogok most részletekbe belemenni. Nyilván a Twin Peaks zenéje a csúcsteljesítménye, nem sokkal a Straight Story soundtrack után, de szerzett zenét rengeteg más mozihoz is (Jean-Pierre Jeunet: Elveszett Gyerekek Városa vagy Eli Roth: Kabinláz például). Őt szeretni kell, mert jó, és nem egy Hans Zimmer, aki addig üti-vágja az összealls hangszert, amíg pár pöttyöket látsz a szemed előtt, pedig csak a Gladiátor filmzene első trackjét hallgatod. Ha már mondani kell hasonló szerzőket, akik átvehetik a helyét, nekem rögtön Michael Giacchino jut eszembe, aki a Call Of Duty-n kezdte (azért sokat dobott a zene olyankor, amikor mondjuk feltűnik az első tank és a páncélököl sehol) aztán a Losttal folytatta, most meg Oscarra jelölték a L'ecsóért.
Na már megint elkalandoztam. A Laura Palmer's Theme a Twin Peaks második legismertebb dallama, úgymint a Twin Peaks Theme, a filmzene-korongra ez is kétszer, két formában került (Laura Palmer's Theme - Love Theme From Twin Peaks, az utóbbi fagotton és Twin Peaks Theme - Falling, az utóbbi Julee Cruise vokáljával). Egyszer régen a nagy TP-fandomban még találtam egy honlapot, ami összeszámolta, hogy ez a theme hányszor csendül fel az első részben. Valami tizenvalahány lett az eredmény.
Az M83-ért valahogy sosem voltam annyira oda egy ideig. A korábbi lemezei nem érdekeltek, a Before The Dawn Heals Us-t pedig hallgattam-halgattam, de nem voltam elájulva. Aztán vagy két éve megláttam az (album kiadásának idején) duó második lemezét a Saturnban 900 forintért, ez volt a Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts. Amúgy ez egy nagyon jó technika, ha az ember elkolbászol a Saturnba vagy Media Marktba, és végigböngészi az akciós lemezeket, nekem így sikerült bagóért leakasztani Bob Dylant, Dizzee Rascalt, Fischerspoonert, Alan Braxe válogatást (ami a világ egyik legjobb francia house lemeze) és Ratatatot. A második M83at is leakaszthattam volna, de egy élelmes bácsi egy délelőtt fogta az összes akciós cédét az Árkádi boltban, bepakolta a kosarába, és egyesével belehallgatott az összesbe. Amikor megkérdeztem, hogy van-e olyan, ami nem kell, akkor odaadta a kosarát, csak egyet tartott meg. A Before The Dawn Heals Us volt a kezében.
Szóval a leghosszabb című M83 albumot nagyon ajánlom mindenkinek, akinek mondjuk elege van abból, hogy vad elektronikus zenét csak tüctücként kategorizálnak emberek, vagy hogy nem hiszi azt, hogy ilyenekkel is lehet érzelmeket facsarni a hallgatóból. A Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts egy giccses, de gyönyörű lemez, van, aki sikítva tépné le a fejéről a fülest az első hangoktól, de azt lehetetlen letagadni, hogy olyanok, mint egy túlvezérelt Badalamenti: az Unrecorded ugyanis az akkordokat a Laura Palmer's Theme-ből szedte.
