Mindenki kedvenc ciprusi lájtdrogos énekesébe valamikor az ezredforduló környékén belecsapott a villám. Az
Older album felemás sikere után, két lemez között kiadta a Shoot The Dog maxit, ami egy időben teljesen kikerülhetetlen volt, hiszen mindenkinek muszáj volt megjegyeznie, hogy "úristen, beszól mindenkinek, eöööö, oáááá", másrészt meg az MTV agyoncenzúrázta a klippet, amiben ugye arról énekelt, hogy nagyon szeret füvezni, meg hogy le kell lőni Tony Blairt, aki Bokor Gyuri kutyája. Lelke rajta, de lehet ezt kevésbé tulok módjára is. A szám, és főleg az alapja mindenesetre vicces volt, még ha hallgatható annyira nem is: hiányzott belőle az igazán faszán ismételhető refrén, vagy ha a "That's why I'm always getting stoned, yeah!" annak számított, akkor simán elrepült a fejem fölött.
Pár évvel később, tökvéletlenül kezdtem el hallgatni a Human League
Dare! című lemezét (néha belémcsap, hogy MINDENT pótólni kell a popzene legalább elmúlt 30 évéből), és azon az utolsó előtt szám, a Love Action (I Believe In Love) egy-az-egyben a Shoot The Dog. Nyilván teljesen legálisan persze, de akkor is kiakasztó, hogy hallasz egy elviselhető George Michael számot, és kis kutatómunka után rájössz, hogy ezt már megírták 20 éve minimum. GM ráadásul nem utoljára játssza ezt el, de erről majd még egy későbbi Spanyolviaszban.
A szám ugye tökugyanaz, de érdemes nézni, hogy mennyire jobban áll a nyolcvanas évek hideg férfihangja,
Phil Oakey jóvoltából, ehhez a kőkorszaki szintipophoz, mint GM álfánki duruzsolása, meg agyonfilterezett-magasra hajlított vokálja.
.jpg)
