Pedig ha tudnák, hogy az A-Ha egy-két baklövés kivételével folyamatosan szállította a jobbnál jobb számokat (a Bond-filmzene Living Daylights például), hogy aztán az ezredforduló után meg egy fordulattal marha kellemes, igazi rádióorientált zenét csináljanak. A Lifelines és a Minor Earth, Major Sky albumok még mindig hallgathatóak, egyéniek és főleg jók, hülye rövidítesekkel élve a
Egy másik, nyolcvanas években felfutó zenekar úgy látszik sikeresebb publicistákat tartott a zsebében. A U2 képtelen eltűnni a fősodorból, pedig a kreatív életszakaszukat messze maguk mögött tudhatják, a legutóbbi slágereik (azaz inkább a gyakran játszott számaik) mellőztek minden egyéniséget és az RHCP-vel egyetemben betokozódtak a rizikó-mentes rockipar bástyáiként. Az Elevation, a Vertigo vagy a Stuck In A Moment... dalokat nem azért ismerik emberek, mert jók, hanem mert rogyásig adta őket a rádió, tévé, átvette őket mindenféle műsor montázszenének vagy aláfestésnek. Úgy is mondhatnánk, hogy szarok és együgyűek, csak kevesen mernek a U2-nak visszaszólni, ha már egyszer milliókat hipnotizáltak.
Ezért mókás, hogy a U2 kései korszakának egyik leghallgathatóbb száma, a Beautiful Day a legjobb részét az A-Ha The Sun Always Shines on TV-jéből lopta ki. Azt már mindenki döntse el maga, hogy Bonót vagy Mortent fogdosná szívesebben.