Viszonyom a Franz Ferdinanddal nagyon kackiás utat járt be. Amikor kijött az első lemezük, teljesen odáig voltam. Talán az első együttes volt, akiért rajongtam, akiknek folyamatosan jártam a honlapjukra, bevágtam a tagok neveit, folyamatosan nézegettem a klipjeit és minden egyes ismerősömnek a kezébe nyomtam a cédét, hogy hallgasd meg, mert akkor jó lesz neked. Először a Take Me Out klipjét láttam tőlük, és egyik lakótársammal éppen nagy zenei vitában voltunk, amikor a klip végén kinyögtem, hogy figyelj a Franz Ferdinandra, mert nagyok lesznek. Akkor csak félig viccből mondtam, de utólag igazam lehetett.
A nagy Franz Ferdinand fandom sok úton indított el: az allmusic annó úgy tituláta őket, mint a "skót Interpol", akkor még azt sem tudtam mi az a Gang of Four, a Josef K-ról meg pláne nem hallottam, úgyhogy azzal, hogy kicsit megvizsgáltam a hátterüket, nagy lépéseket tettem a zenebuziság felé. Kevés zeneileg győzedelmesebb pillanatom volt annál, mint amikor meghallottam a Josef K albumát és rájöttem, hogy pontosan ugyanolyanok, mint a Franz Ferdinand, mínusz egy kis diszkóval. Akkor tudtam, hogy ez lesz a feladatom, hogy megmondjam, hogy mi a régibb és jobb annál, amit mindenki más hallgat.
A második albumot nagyon vártam, bár míg az összes térített ismerősöm odáig volt a Do You Want To-tól, én nem tudtam rá felelőtlenül ugrálni. Volt benne valami öncélúan pofátlan, valami nagyképű, amit az első lemezben nem láttam. A klipjeik is egyre grandiózusabbak lettek, a You Could Have It So Much Better felvételéről kézült webizódok fárasztóak voltak: az elsőn Alex Kapranos csodálattal simogatott valami antik erősítőt, amivel elvileg az egész albumot rögzítették, a másodikon a gitáros Nick McCarthy elment felvenni valami vidéki csermelyt, hogy majd jól felhasználja az albumon, aztán mikor otthon meghallgatta, ott jött rá, hogy használhatatlan lett. Ahelyett, hogy a riffekkel kápráztattak volna el, olyan hülye kijelentéseket tettek, hogy "ettől a lemeztől majd sírni fognak a lányok", és a második szigetes koncertjükön egyszerűen botrányosak voltak. Kapranosnak nem volt hangja, ezért a vokálok fele el sem hangzott, kevés számot játszottak de azokat is kihúzták tőlük teljesen idegen gitár és dobszólókkal. A You Could Have It So Much Better nem lett rossz, csak nem volt olyan jó az előző. Bár azt sosem fogom megbocsájtani, hogy a legjobb számot (What You Meant) elbaszták azzal, hogy az akusztikus gitár minden dallam után valami fémes hanggal felszisszen. Egyszerűen trehány lett, a Franz Ferdinand pedig egyre gőgösebb: az Eleanor Put Your Boots On klipverziójára dobokat tettek, amivel sikeresen tönkretették az album szép lassú balladáját, majd elkezdtek változó minőségű kislemezeket kiadni, amik közül csak a L. Wells volt értékelhető - igaz, az volt az egyik legjobb számuk.
Aztán a szokásos értelmezhetetlen sajtónyilatkozatokon kívül ("táncosabb lesz", stb) a többi néma csend. Eddig.
Pár hete kezdett el körözni a Lucid Dreams a blogokon, először még rettenetes minőségű bakelitripben, aztán végre normális hangzásban is, az ITunes már augusztusban kihozta, és akkor jelent meg az NFL Madden amerikai focis videójáték soundtrackjeként is. És egyszerűen érdektelen. Nincs benne sem az az egyszerű nagyszerűség, ami az első albumon volt, idióta szövegek (radio helyett rodeo-t mond, ejha), furcsa kapcsolódási pontok (fárasztó country) és nincs benne diszkó. Semmi. Rengeteg házibulin táncoltam és táncolom szarrá magam a This Fire-re vagy a Take Me Out-ra, de ezzel már én sem tudok mit kezdeni. A bőrnyakkendős-diszkótáncos osztagok ideje amúgy is leáldozott, a Franz Ferdinand ezek szerint ugyanolyan lesz, mint a Strokes, akiket csak az ezredfordulót követő szűk években lehetett értelmezni, aztán eltűnt a fontosságuk. Vagyis jöttek újak, Angliában nem hiszem, hogy sokakat fognak érdekelni, hiszen ott már a nu rave is hála a jó istennek eltűnőben van. Akar valaki fogadni velem, hogy lesz-e mondjuk harmadik Klaxons album? És hogy lesz-e negyedik Franz Ferdinand? Sejtettem.
Ettől még lehet jó az egyelőre cím nélküli harmadik album. De már nem várom.
