Nekünk semmi sem jó. A Sziget mindig úgy adja el magát, hogy rajta van a pulzusa a fiatalok kívánságain, aztán meg kapjuk az Arzte-t meg Alanis Morrissette-t. Dehát minket sem könnyű kielégíteni. Ha jön a Chemical Brothers, akkor a Justice-t követeljük. Ha jön a Justice, akkor már a Hot Chip is kellene. Ha itt lenne a Hot Chip, akkor az LCD Soundsystemet szeretnénk, és ha egyszer az életemben látom az LCD Soundsystemet valaha a Nagyszínpadon, akkor már jöhetne mondjuk a Kraftwerk is, mert miért is ne? Mindig van út felfele, de egy-két tényleg jó idei választáson kívül (José González, Justice, MGMT) a Sziget mintha ott lenne a konstans platón, amit már Kurt Cobain is olyan szépen megénekelt ánplágd.
Álljon itt három együttes, akik nem vetik szét a magyar hallgató és nézőközönség várakozási indexét, pedig nagyrészt itt székelnek a szomszédba, a külföldiek ugranának rájuk, és érdekes vérfrissítést hoznának a francia hiphop/balkán tuctuc/yuppie mainstream szigetes szentháromságához képest.
WhoMadeWho
Úgy 2001/2002 környékén mindenki azzal volt elfoglalva, hogy meghatározza a dancepunkot. Ömlengtek az emberek, hogy miből mit nyúl az LCD SS, a Liars, a Radio 4 meg a !!!, miközben a mozgalom lassan szétpukkadt, lábjegyzet lett a pop nagykönyvében, holott én orrvérzésig tudtam volna az ilyen bandákat hallgatni. A dancepunk együttesekből talán csak a !!! tartotta meg magát, a legendás Out Hud befuccsolt (a Street Dad albumuk az egyik kedvenc lemezem evör), a Radio 4 rettenetes lett, a Liarsből lett az egyik legizgalmasabb rockegyüttes, az LCD Soundsystem pedig összelektronikai és punktörténeti tablókat készít azóta.
De vannak még olyan bandák, mint a Controller.Controller, a CSS és például a koppenhágai WhoMadeWho, akik még életet tudnak lehelni ebbe az egész alműfajba. Sőt, a WhoMadeWho viszont talán az egyetlen, akik viccesen csinálják. Nevüket az AC/DC-től lopták, az albumuk a német dancepunkra és egyéb elektronikus zenékre szakosodott Gomma kiadónál jelent meg, és úgy általában nagyon szórakoztatóak. Koncertjük őrület szokott lenni, úgyhogy simán beférnének egy esti mókára a Wan2, illetve párdon, Converse sátorba.
Ungdomskulen
Az Ungdomskulen (norvégul középiskolát jelent) egyszerűen awesome. Három norvég faszi, ebből az egyik ráadásul gimis tanár, mintha a Fugazit és a Duran Durant keverné össze, zúznak és ordítanak és dobolnak és énekelnek és pattognak, és a Cry-Baby albumukkal a tavalyi egyik legjobb rocklemezt hozták össze.
Kicsit énblog ízű lesz, amit leírok, de egy ismerősöm még tavaly kiutazott New York Citybe, és azóta folyamatosan pesztrálom, hogy milyen koncertekre menjen. Petó okos ember, ezért megtalálta már magának az MGMT-t meg Hauschkát is, de az Ungdomskulent a kezdetektől fogva nyomattam neki. Petó nemcsak okos, hanem szerencsés ember is, megjárta a koncertet az olyan bandákéival együtt, mint az A Place To Bury Strangers, és biztos még behúzott egy két new noise együttest is, de az Ungdomskulen különösen tetszett neki, van aláírt albuma is, hát pukkadjon meg. Én is akarok Ungdomskulent látni, mondjuk az A38-on vagy legalább ugyancsak a Converse sátorban. Már el is képzelem, ahogy egy távozni nem akaró franszia rapkollektívát a riffjeikkel fognak lesöpörni a színpadról.
Flight Of The Conchords
Az FotC szeretetét már egyszer megénekeltem, és igaz, hogy sokkal kevesebbet dúdolgatom a Robots-ot otthon (a Business Time-al ellentétben), de attól még Jemaine és Brett eljöhetne "Európa legnagyobb fesztiváljára". Mivel minden színpadon lefújolnák őket a francba és repülnének az ördögbotok is, csak és kizárólag a Színházsátorban lépjenek fel.
Nem tudom, hogy mennyi pénzbe kerülnek, vagy hogy mekkora tömeget mozgatnának meg, de a YouTube-on eszelős mennyiségben nézik meg a videóikat, az online rajongótábor is tetemes.
