Ezt lehet, hogy túlságosan erőltetem, de azért egy nekifutást megér. Szóval a Queens Of The Stone Age-et sosem hallgattam. Próbálkoztam már az R, Songs For The Deaf és Era Vulgaris albumokkal is, de a QotSA megmarad számomra annak az együttesnek, akiknek a klipjeik kurvajók, a klipes számaik kurvajók, és itt meg is áll az érdeklődésem. Elég csak körbenézni a baráti társaságomban, sokan próbálják őket rámtukmálni, eleddig sikertelenül. Amúgy sem vagyok egy nagy rokker, de a QotSA izzadt-vérkomoly zúzása nekem túl sok. Akkor már ott van az Eagles of Death Metal, akik szigetes koncertjéről lemaradtam, mert muszáj volt bemenni dolgozni, de őket szívesebben hallgatom.


A Feel Good Hit of The Summer kétségtelenül jó szám: rövid, lényegre törő, van egy fasza koncepciója (az énekes Josh Homme végig kábító és gyógyszerek neveit sorolja), és megvan benne az az elszánt, de még hallgatható zúzás, amit mondjuk a Go With The Flow-ban szeretek. Többet sajnos nem tudok elmondani, az R-t három szám után lekapcsoltam.


Magyarország kulturális tekintetben kábé 5-10 évnyi késésben van a nyugati világhoz képest. Vegyük csak a Kontroll példáját: nagyon fasza film, dehát dettó ugyanúgy néz ki, mit Luc Bessontól a Metró. Zenében ugyanez megy, most ért el hozzánk a poszt-punk felélesztésének hulláma, ami már az angoloknál lassan átcsap rave revivalba vagy valami egészen másba, tudja a fene (például csinálhatnának nu G-Funkot, azt nagyon bírnám). Franz Ferdinand, Futureheads, az angol szcéna nagy reménységei az ezredforduló után hatalmas sikernek örvendhettek, de mostanában már az új vonulatok mind elnyomják őket. De végre ez az egész mizéria kinőtte magát Magyarországon is, és mi is kapásból egy egész csokorral kaptunk az együttesekből: itt van az EZ Basic, ami hallgatható, bár az ének legtöbbször tönkrevágja a jobb számaikat; a debreceni Gonzo, ami talán a legváltozatosabb az egész műfajban; a már veteránnak számító Amber Smith, amit még nem tudtam megszeretni; és végül az egész zsáner duzzogó fekete báránya, a Hangmás.

Mind a négy együttes mostani albumán átrágtam magam, és azt kell mondjam, hogy nagyon faszák. Messze több fantáziát hoznak, és jobban képben vannak az utóbbi évek külföldi trendjeivel, mint a nagy alternatívoknak kikiáltott magyar bandák (khm, khm, Neo & HS7), de a legmeglepőbb a Hangmás volt. Ahogy megkaptam a lemezt, azt vettem észre, hogy megy már repeaten pár napja, a szövegeket fejből kiabálom otthon, és úgy általában nagyon fasza az egész. Sok együttes jutott eszembe közben, a Franz Ferdinandtól kezdve az Erasure-ön át a Suicide, amikoris elértem a Veronika meg akar halni című dalhoz. Ami hiába szedi a címét és nagyrészt a a témáját Paolo Coelho azonos című könyvéből, attól még a Feel Good Hit Of The Summer felsorolására épül.