Oké, ez elég egyértelmű, de azért ennyit megér. Az XTC az egyik legjobb angol együttes a popzene történelmében, a maga nemében tökéletes dalokkal, sőt albumokkal. Most lehet verekedni, hogy melyik korszakuk volt a legjobb, a kezdő ideges, sikamikálós punk utáni hangzás a hetvenes évek végén, a középső pattogós popzene vagy a már nyolcvanas évek második felébe hajló vidéki tájképeket megidéző majdnem-folkja. Szerintem mindhárom kiállja az idők próbáját. De ha valaki csak bele akar kóstolni az XTC-be, ott van a Fossil Fuel kislemez-gyűjtemény, ami teljesen hibátlan.

A Generals and Majors éppenséggel a középső korszak gyümölcse, a Black Sea album egyik fő kislemeze volt, és nagyon viccesen előképezi azt a fajta zenét, ami 2000 körül az olyanokkal, mint a Kaiser Chiefs újra visszajön. Azzal a különbséggel, hogy a Kaiser Chiefs az egy izzadtságszagú szar.


Úgyhogy nem is annyira meglepő, hogy a Futureheads két album között kihozta egy az egyben ugyanezt a számot, csak Area névvel. Én imádom őket amúgy, mindkét lemezük (The Futureheads, News & Tributes) zseniális, de amikor a két album közé beékelték az Area-t, teljesen odáig voltam. A saját magukról elnevezett első lemezen még az ilyen szögletes punkdalok uralkodtak, és megvolt az esély, hogy a következőre már elfáradnak, fejlődnek, érdektelenek lesznek, stb. És akkor kijött az Area, ami őszintén szólva sokkal jobb volt, mint amire számítani lehetett, fasza szónélküli refrén, pontosan eltalált ritmika (nagyon el lett találva, hogy mikor kell beindulni és leállniuk) és jól lehetett ordibálni rá, hogy tödöp-tödödöp. Csak kár, hogy a legjobb tulajdonságait az XTC-től veszi. Ettől nem kezdtem el a Futureheadset utálni, mert ők nagyon tudatosan ebből a 70/80as évek hangzásból táplálkoznak - könyörgöm, az egész karrierjük abból állt, hogy az XTC Making Plans For Nigel-jét játszották felgyorsítva, plusz még volt egy borzongató Kate Bush feldolgozásuk is, a Hounds of Love - így az esetükben ez nem véletlen vagy pofátlanság, hanem tiszteletadás.