HTML

ismerős valahonnan

Meghallgatom, megszeretem, megírom, ti is meghallgatjátok, megszeretitek, de nem írjátok meg, mert az lenne milyen már.

Friss topikok

  • Faby: Tudtam, hogy ismerős valahonnan, most már a forrását is ismerem, köszönöm. De! A "megfolytotta" mi... (2019.06.27. 16:56) Spanyolviasz: Walk Like James (The Four Seasons + Bon Bon)
  • tkábeles: Ákos dalai nem csak dalszövegek,hanem versek is. Általában versírás közben az ember nem a betűkre ... (2010.05.22. 10:25) Eszperente messiás
  • SLACÓ: ...akárki volt, gyenge dolognak tartom a COHIBA szivarok gyűrűjének szín- és forma világát konvert... (2010.03.23. 22:00) Friss vér
  • Bögrecast: Datarock interjú, itt és most www.radiobogre.com/index.php/adasok/34-interju/227-datarock-interju (2009.05.29. 13:21) Fa-Fa-Fa Heads (Talking Heads + Datarock)
  • Bögrecast: Datarock interjú, itt és most www.radiobogre.com/index.php/adasok/34-interju/227-datarock-interju (2009.05.29. 13:20) Datarock 'n' roll (update)

Svéd merítés #1

2008.06.15. 09:03 bakfitty

Habár most érkeztünk az évnek annak a pontjára, amikor szivárognak a legjobban várt albumok (Coldplay - egész jó, Sigur Rós, Final Fantasy - még nem hallgattam meg, Deerhunter - kösz, nem), álljon itt egy poszt három svéd fasziról, akiket kutya sem fogja hallgatni a saját országuk szubkultúráján kívül vagy pedig elképesztő jens lekmani sikereket futhatnak be. Ki tudja, hogy működnek ezek.



Az első legyen Juvelen, a svéd mini-Prince, akinek már a tavalyi bemutatkozó EPjét is imádtam, és a debütalbumra is hozza a színvonalat, bár mintha már annyira nem csapna homlokon az egész. Az "1" szórakoztató, de a címnélküli EP után már nagyon ismerős, és főleg a dán Private tavalyi albuma után már ez a casioprüntyögős-magas hangon éneklős móka annyira nem fog meg. Ennek ellenére a Watch Your Step és a Hanna még mindig zseniális szám, de Juvelen mintha 20 percben jobban működne, mint 40 alatt.




A második Joel Alme, aki annyira egyértelműen nyúlja le szívemcsücske Jens Lekmannak az egész módszerét, hogy néha fájdalmas. Fog egy hangmintát valami klasszikus vonós felvételből, loopolja orrvérzésig, aztán ráduruzsul. Illetve a duruzsul Alme esetében nem is jó szó, mert a Master of Ceremonies albumon nagy agresszív és elkeseredett hangja van mondjuk pont Lekmanhoz vagy az Acid House Kings bármelyik tagjához képest. Ennek ellenére az album jó, rövid, velős, és csak néha van olyan érzésem, mintha egy alkoholista nőverő trubadúrdalait hallgatnánk ("Nem emlékszem, hogy kékre-zöldre vertelek volna!" - WTF?). Mindenesetre az első számmal megfogott, ami ugye Sinatra It Was A Very Good Year-jéből lopkodja ki a katarzist.




A harmadik pedig a pelyhesállú Kalle J, aki meg a lekmani vonal helyett inkább a Tough Alliance felé mozdul, ő is hangmintákban utazik, de ilyen hülye Hupikék Törpikék-hangzást csinál belőle (avagy sznob módon kifejezve: a korai Kanye Westre hasonlít), de mindenesetre ugyanannyira slágeres, mint a TTA legjobb dala. És vele egy kicsit csalok, mert ez a dal 2007-es. Ez a szám speciel egy Burt Bacharach részletet ismételget, ettől függetlenül lehengerlő. Amúgy J-nek van saját blogja is, sok izgalmas dolgot nem fogunk megtudni belőle, néha belinkel egy Elton John vagy Bee Gees videót. J többi anyagába, a kétszámos Vingslag EP kivételével, még nem tudtam elmélyedni, van egy Om Du Lyssnar Noga című minialbuma, na mindjárt nekiállok.

Szólj hozzá!

Címkék: mp3 zene skandináv juvelen joel alme kalle j

A bejegyzés trackback címe:

https://ismerosvalahonnan.blog.hu/api/trackback/id/tr49520966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása